Pályainterjú Dióssy Klári televíziós személyiséggel, televíziós műsorvezetővel

„Tudod-e
miért születtünk egy korba, foglalkozásba?
Szellemünket ugyanaz a titok izgatja.
Véletlen nincs. Együtt köszönjük józan mámorunkban.”

Szepes Mária

A televízió képernyőjén szerepelni még mindig nagyon izgalmas kihívásnak látszik a mai hiper-szuper digitális világban is. A látszat mögött viszont a komoly háttérmunka teszi az egész műsort népszerűvé. Továbbfokozva, a régi és a mai televíziósok, azok, akik személyiségük varázsával emelik a televíziózás élményét. A jelenlegi interjúcikkben Dióssy Klárit, a Magyar Televízió Ridikül című talk-show háziasszonyát kérdezem a televíziós létről, a műsorvezetésről és a hírnévről.

Hogyan találtál rá a televíziózásra? Vagy az talált rád?

Úgy 6 éves lehettem, amikor apukámtól kaptam egy házilag barkácsolt mikrofont, mert állandóan szerepeltem otthon. De sosem a színészet vonzott, bemondónő szerettem volna lenni. Senki sem vette ezt komolyan a családban, pláne, hogy egy alföldi kisvárosban laktunk, szinte lehetetlennek is tűnt, megmosolyogtak, de bennem állandóan ez motoszkált. 

Jártam az iskoláimat, zene tagozatos gimnázium, tanárképző főiskola, majd egyetem, a szüleim is pedagógusok, de belül nem akartam tanítani. Végzős voltam Szegeden, amikor anyukám felhívott a kollégiumban, hogy keresnek szerkesztő riportereket a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójához. Százan jelentkeztünk néhány helyre. Bekerültem, és kinyílt a világ. A főnökeim tudták, hogy műsorvezető szeretnék lenni, de az akkori újságíró iskola megkövetelte, hogy 3 évig mindenki híradós gyakornok legyen, ugyanis ha megtanulsz tömören hírt írni, akkor tudsz majd összeszedetten fogalmazni. Nem végeztem kommunikáció szakot, mindent élesben tanultam egy olyan műhelyben Szegeden, ahol egyszerre kellett szerkeszteni, riporterkedni, műsort vezetni. Igazi műhelymunkába csöppentem. Hiszem, hogy ha nincs meg ez az alap, nem tartanék itt.

Meglátásom szerint a televíziós műsorvezetők személyisége lehet a kulcs a műsorok sikeréhez. A tapasztalataid szerint melyek lehetnek még a műsorok sikerének összetevői?

Igen, a személyiség az egyik kulcsszó ebben a szakmában. Lehet valaki nagyon felkészült, szorgalmas, de ahogyan mi a szakmában fogalmazunk, ha "nem jön át a képernyőről", nem lesz sikeres. Nehéz leírni mit jelent ez, és eleve évek kellenek, tapasztalatok, megélt örömök, fájdalmak, míg megtalálja ezt az ember. Bizonyos televíziós műfajokhoz csak bizonyos kor után vagy érett. Ha én a Ridikül című műsort 10 évvel korábban kapom, nem tudok olyan lenni, mint ma.  De tagadhatatlan, hogy emellett az alázatos munka elengedhetetlen. Heti 300 oldal előinterjút olvasok, amit a szerkesztők és vendégek  előzetes beszélgetéseiből állítanak össze nekem. Mire odaülök melléjük a stúdióban, nekem tudnom kell, mire milyen választ kapok. Szóval 24 vendég interjúja zsong a fejemben hetente.

Hogy néz ki egy napod, amikor forgattok?

Minden héten két nap a felvétel, ez heti 6 adást jelent. Mielőtt azt mondaná bárki is, hogy milyen jó, csak ennyit dolgozok, mert megkapom ezt is, hát ennél bonyolultabb. Hiszen a többi napon készülök. 50 perces műsorokat készítek, amihez nem elég a felszínes tudás, a mesélj magadról kérdés. A stúdióban négy vendég között kell összhangot teremteni. Bár a felvételek között van szünet, de egy-egy nehezebb téma után, mert sokszor érintenek meg sorsok, történetek, le kell tudnom tenni a terheket, és a következő felvételre koncentrálni. Ezt meg kellett tanulnom.

Mit jelent számodra a hozzáadott érték?

 Én csak az értékben hiszek. És a csapatmunkában. Egy beszélgetős műsort megoldani, ami egy egész órás tematikára épül, kollégák nélkül lehetetlen. Az érték azt jelenti nekem, amikor visszajeleznek a nézők, hogy kapaszkodót kaptak, hogy van kivel, kikkel sorsközösséget vállalni.

Mely tulajdonságaid támogatnak a műsorvezetői feladataid elvégzésének hatékonyságában?

Én az empátiában hiszek. Amikor elkezdtem ezt a műsort 7 éve, végiggondoltam, mit tudok magamból adni. Az empátiát, a beleérző képességemet, hogy tudok azonosulni a témával, hogy akkor is érdeklődővé válok, amikor első olvasatra a téma nem köt le. Mert ez a dolgom. Megtisztel minden vendég, hogy eljön hozzánk, van, akinek ez élete szereplése, kötelességem ráfigyelni, kíváncsi lennem.

A saját értékrend szerinti életvitel és szakmaválasztás nagyban befolyásolja a boldogságunkat. Személy szerint mely értékeid irányítottak a televíziózás felé?

Én a közszolgálati televíziózásban kezdtem, nevelkedtem, és ott is maradtam. Ahogyan idősödök, még inkább ebben hiszek. Mindig politikamentes területeken dolgoztam, mindig az ember érdekelt. A Ridikül című műsor nagy érdeme, hogy próbálunk minél több civil embert bemutatni, felfedezni. Láttatni, hogy vidéken is mennyi érték van. 

A műsorvezetés, az emberek vezetésének, irányításának, szervezésének, motiválásnak egy sajátos formája. Hogy érzed milyen vezető vagy?

Vezetőnek nem tartom magam, bár, ahogy szokták mondani, az I-re nekem kell feltenni a pontot. Rajtam áll, hogy a háttérben dolgozó szerkesztők munkáját én hogyan tálalom, mennyire meggyőzően vezetem a műsort. És motiválni leginkább a nézőket tudom, nem a kollégákat. Leveleket kapunk, amik erőt adnak a folytatáshoz, témákat javasolnak, ebből is látszik, mennyire sokrétű ez a munka. Nagyon hiszek az egyenlőségben, nálunk nincs alá és fölérendeltség, annyira egy a cél, ami pedig a jó műsor.

Mit jelent számodra a hírnév?

Nagyon keveset szerepelek újságokban, hírekben. Ebben van tudatosság is részemről. Amikor elkezdtem ezt a pályát, még nem erről szólt ez a szakma. Még mobiltelefon sem volt. Nem szeretem, amikor arról kérdeznek, mi lesz az ebéd nálunk. Ebben zárkózott vagyok, védem a családi életünket. De a műsorban szívesen mesélek a kisfiamról, nagyon büszke vagyok rá! Nincs nap, hogy ne állítanának meg az utcán, és szívesen beszélgetek az emberekkel, akik gyakran úgy búcsúznak, hogy ön milyen kedves… miért ne lennék? Aki a tv-ben szerepel, ugyanúgy bevásárol, gyereket nevel, megvannak a problémáim, és mellette van egy hivatásom. Szóval, hogy mi a hírnév? Nem is tudom… én ilyen vagyok.

Milyen társszakmái lehetnek a televíziózásnak?

Talán ha nem a tv-zést csinálnám, kulturális menedzser lennék. Mert a jó beszélőke oda is kell, a figyelem, az empátia. A kultúra, azon belül az olvasás, a szépirodalom a szívem csücske. Azt hiszem ilyen területen tudnék én érvényesülni. Talán tényleg egy társszakma.

Szakmailag, emberileg kit vagy kiket tartasz a példaképeidnek?

Példaképekkel megtölthetném a papírt. A szakmai életemhez nagyon sokat tett hozzá Bán János, az idősebbek a 66 című televíziós műsorból ismerhetik, akkoriban, amikor kezdtem a pályát a ’90-es években, ő volt a vezetőm Szegeden. Aztán jött Feledy Péter, aki mindenki ismerőse az Ablak című műsorból. Magánemberként felnézek Juhász Anna irodalmárra, sok mindenben inspirál, és Bősze Ádám kollégámra, aki a Bartók Rádió munkatársa, zenei antikvárius. 

Nagyon szerettem együtt dolgozni Novodomszky Évával, Gaskó Balázzsal.

Mit üzensz azon fiataloknak vagy pályamódosítóknak, akik a televíziós szakma felé orientálódnak?

Kicsit más már ez a világ, mint 25 éve, amikor elkezdtem. Kicsit felszínesebb, kicsit magamutogatóbb. De az alázat, a felkészültség alap!!!!

Nem szeretem azt mondani, "bezzeg az én időmben". A most, most van, de kívánom minden fiatalnak, aki ezt a pályát választja, hogy építkezzen. Nem lehet huszonévesen mélységeket átadni, türelmesen, lassan kell felépíteni egy karriert.

Televíziós műsorvezetői szemmel mit látsz most, milyen lesz a jövő pár év múlva?

Hogy mi a jövő? Próbálom hinni, hogy a felület változhat, de az emberi hangra, kíváncsiságra szükség van. Hogy a beszélgetések a médiától függetlenül fontosak maradnak. 

Mit gondolsz képes lesz a biotechnika vagy egy robot a műsorvezetésre?

A robot sok mindenre képes, épp a műsorban is foglalkoztunk ezzel. De egy robot nem tud a stúdióban érzéseket közvetíteni, nem tud  a vendégek között kémiát kialakítani, nem néz a szemedbe melegséggel, empátiával, nem fogja meg a kezed, amikor elérzékenyülsz. Hiszem, hinnem kell, hogy az én szakmámban nem ez a jövő!

„Mindannyiunkkal ugyanaz történik ebben a világban. Ha egy kicsit is odafigyelünk a másikra, rájöhetünk, olyan támaszok lehetünk egymásnak, mi felbecsülhetetlen érték. Tormási Vyktória

Köszönöm az interjút, Klári!

Köszönöm az interjút, Csilla!

Dióssy Klári

Ridikül című talk-show háziasszonya, műsorvezetője

Az interjút készítette: Hegedűs-Gál Csilla

Karrier- és pályaorientációs tanácsadó, Szervezetfejlesztési tanácsadó

Proaktív business coach, Tréner