Interjú Gerzsényi Melinda Meseíróval

A mesék csodákra képesek, és ámulatba ejtik az egész világot, kicsiket és nagyokat, fiúkat és lányokat, gyerekeket és szülőket ... ezért is gondolom, hogy a meseírás, egy igazi hivatás:-)

A pályaminták - mintapályák rovatom első interjúalanya: Mese mese mátka csillagos madárka ... hol volt hol nem volt ... volt egyszer egy meseíró, akinek neve Gerzsényi Melinda:-)

AZ INTERJÚ

A mesék világa elvarázsolja a gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Mit jelent számodra a mese?

Először is tisztába kell kerülnünk azzal, hogy a mese nem mese. Ugyanis minden mese az életünkről szól, minden mesében mi vagyunk a szereplők, és még csak nem is kell főszereplőnek lennünk. Azonosulhatunk pl. azzal a rózsabokorral is, amelyen a legkisebb királyfi könnyedén „átverekszi” magát, holott az előtte próbálkozók mind belehaltak, míg át akartak jutni rajta. A mesék utat mutatnak nekünk. A mesék tükröt tartanak elénk. A mesék felkészítenek bennünket kisgyerekkorunktól a felnőtté válás, az egész életív mérföldköveihez való eljutás útmutatójaként, magára az életre. Minden meséből más-más jelentés bukkan fel számunkra, ha különböző életkorunkban olvassuk őket. Másképp érint meg, gondolkoztat el gyerekkorban ugyanaz a jelenet vagy történet, mint felnőtt koromban, miközben már a gyerekeimnek olvasom.

A mese kreativitásra gyakorolt pozitív hatása közismert. Anyaként és meseíróként milyen meséket olvastál, olvasol gyermekeidnek?

Az én gyerekeim nagyon szeretik a mély érzésű, tartalmas, igazságérzetes, akár misztikus meséket. Ide tartoznak az angyalos, tündéres, sárkányos, vagy a történelmi mesék. A magyar mondákban, „mesékben” nagyon sok a tanítás amellett, hogy bizonyos korok történelmét is szépen megmutatják. Ez nagyon érdekli a gyerekeket. Imádják az erdei állatos meséket, melyekben azonosulni tudnak egy-egy állattal, ami szerintem nagyon fontos a személyiségi fejlődés során.

A régi mesékben fontos a találékonyság, a szinte semmiből való megoldások, ami arra ösztönzi a gyerekeket, hogy a természetben megtalálható eszközöket használva is igen találékonyan meg tudunk oldani helyzeteket. Az erdőben, a patak mentén sétálva szívesen gyűjtenek faágakat, botokat, erős fűszálakat, stb, melyekből mindig készül valami nekik fontos eszköz. Túrázás közben sokszor játszanak el valamilyen már olvasott vagy épp kitalált jelenetet. Sokszor költenek verseket, vagy faragnak rímeket beszéd közben, ami mind a mesék, versek hatására vezethetők vissza.

Mi vagy ki motivált a meseírásra?

Természetesen a gyerekeim. Elcsépeltnek gondoltam mindig ugyanazt ugyanúgy elmondani, ezért azt gondoltam, írok nekik egy verset az élet valóban fontos dolgairól, melyekre egész életükben támaszkodhatnak majd. Ilyen pl. a szeretet, az akarat fontossága, a tapasztalati tudás megszerzése. Így hát kitaláltam a Mézike figurát és csak elkezdtem írni róla. Nem tudtam még, hogy pontosan miről és hogyan fogok írni, csak írtam, ami jött. Olvastam már többször is arról, hogy milyen a „flow” érzésben alkotni. Hát velem megtörtént. És nagyon hálás vagyok ezért, hogy ezt megélhettem. Mikor befejeztem a „verset” és visszaolvastam, akkor döbbentem rá, hogy milyen hosszú lett és milyen tartalmas. És bár gyerekeknek íródott, olvasás közben döbbentem rá, hogy a felnőtteknek ugyanilyen szükséges újra tudatosítani magukban ezeket a dolgokat, ugyanis a Mézike okosodik mese a pozitív gondolkodás 12 pontja alapján íródott. Még nem dolgoz fel minden pontot, így adott a folytatás.

Véleményed szerint milyen értékeket közvetít a mese a gyerekek felé?

A mese világa egyszerűen határtalan lehetőségeket kínál arra, hogy legyőzzünk minden félelmet magunkban, hogy elérjük a céljainkat, hogy rájöjjünk, mi magunk építjük fel a saját korlátainkat. A mese a saját értékeinket közvetíti felénk. És tulajdonképpen felhívja a figyelmünket a magunkban létrehozott negatív dolgokra. Ilyen pl. a félelem, ami önmagában nem létezik, mi hozzuk létre. És a félelem bizony alapvetően negatív címkét hordoz magán. De ha közelebbről megnézzük, a félelem sokszor egy motiváció arra, hogy szembenézzünk azzal, amitől félünk. Mitől félünk általában? Az ismeretlentől, amit még nem tapasztaltunk meg, de amint megtesszük, tapasztalattá válik és ez pedig egy biztos tudássá. Ez csak egy féle megvilágítás. De érdemes néha a dolgok mögé néznünk, mert kiderülhet, hogy mindennek, még a félelemnek is lehet pozitív hozadéka.

A mesék általában jól végződnek. Bármilyen harcos volt is a történet, a végén a megnyugvás, a boldogság, a béke, szeretet, a pozitív jövőkép rajzolódik ki. Ez arra sarkallja a hallgatót, hogy ha tesz magáért, ha van bátorsága kiállni, harcolni, akkor neki jó lesz. Érdemes megfigyelni, hogy melyik gyerekre melyik szereplő volt hatással a mesében. Ez a gyerek és a szülő számára is egy jó alap az önismeret útján.

Mit gondolsz a belső motivációról?

A belső motiváció határozza meg az életünket. Ha nincs elegendő belső késztetésünk arra, hogy megtegyünk olyan dolgokat, melyek előbbre visznek minket, akkor ez fejleszthető. Persze ehhez is kell egy belső motiváció. Azt szoktam mondani a fiataloknak, hogy ha elakadnak önmagukkal, keressenek maguknak mentort, olyan elérhető embereket a környezetükben, akikre valamiért felnéznek, akik ösztönözni tudják őket a további lépésekre az életben. Ilyenkor előbb-utóbb a belső motiváció is felerősödik, és könnyebben tovább tudnak lépni.

Igen széles a paletta a mese műfajában. Szerinted milyen a „jó” mese?

A jó mese tanít és szórakoztat egyben. A jó mesék továbbíródnak a gyerekek fejében, lelkében és a mese után sok kérdés merül fel bennük. A gyerekeimnél a jó mesét onnan ismerem fel, hogy időszakosan újraolvastatják velem. Elgondolkodtatja őket a mondanivalója. És az újraolvasások során újraértelmezik, tehát gondolkodásra készteti őket. A jó mese érzelmileg is hatással van ránk.

Meglátásod szerint milyen képességekkel és személyiséggel rendelkezzen egy igazi meseíró?

Ezt szerintem nem lehet így behatárolni. Hiszen mind különbözőek vagyunk. Ki ebben erős, ki abban. A kreativitást tudom kiemelni és az élettapasztalatot. Szerintem minden íróban lakik egy művész, és a művészek érzelmes emberek. Sokan egy nagyon tudatos nőnek tartanak engem. Van benne igazság. Ám ugyanennyire tudok spontán is lenni és szerintem valahol a kettő közötti mezsgyén található meg az írói személyiségem.

A példa, a minta meghatározó és inspiráló a művészvilágban is? Ki vagy Kik a számodra példaértékű írók, meseírók..?

Talán igen. Szinte minden művésznek van példaképe, akiből valamilyen módon inspirálódni tud. Gyerekkoromban olyan mesékkel találkoztam, melyeknek már régen nem éltek az írói. Pl. Andersen. Ma a gyerekeknek olyan szerencséjük van, hogy akár találkozhatnak is kedvenc mesekönyvük írójával és van egy arc, egy személyiség, akihez kötni tudják a könyvet. Persze van még olyan korosztály, akiknek ez furcsa. Egy meseíró barátom mesélte, hogy egy iskolában tartott előadást a gyerekeknek, és habár a kezében tartotta a könyvét, miközben a gyerekek kérdéseket tettek fel neki, elhangzott ez a kérdés is: és te mikor haltál meg? :D Ugyanis megszoktuk, hogy a meseírók kvázi láthatatlanok. Vagy már nem élnek, vagy nem is tudunk róluk semmit, hacsak nem kötelező tananyag része az iskolában.

Számomra több példaértékű meseírót is fel tudnék sorolni az élő magyar meseírók közül, de mindenképpen kiemelném Boldizsár Ildikót, aki számos csodálatos mesekönyve mellet kidolgozta a meseterápia módszerét, mellyel rengeteg segítséget nyújt a gyerekeknek, szülőknek vagy az életükben elakadt embereknek.

Mit üzensz azoknak a pályakezdő fiataloknak, aki meseírók szeretnének lenni?

Nem is tudom, van-e ilyen „szakma”, hogy meseíró…. J Azt üzenem, éljenek. Éljenek annyit, amennyiből lesz annyi érzelmi és élettapasztalatuk, amiből meríteni tudnak. Olvassanak sokat és foglalkozzanak önmagukkal, beszélgessenek az emberekkel és legyenek nyitottak a világra, a környezetükre, a csodákra.

A „Mézike okosodik” című könyved igazi uniqum a mesék között. A Mézike írása közben milyen emóciók irányították tollad?

Teljes mértékben a gyerekeim iránt érzett legmélyebb szeretet és tisztelet. Úgy gondoltam, hogy egy ilyen tanító vers, olyan életre szóló ajándék, amit tovább örökíthetnek az ő gyerekeikre, majd ők az övékére és így tovább…. Tudom, nem mindenki szereti a verses meséket. De azt is tudom, hogy a gyerekek fejében a versek dallamokká állnak össze és hamarabb megjegyzik, mint a nem verses szöveget. Bálint, a kisfiam 4 éves volt, mikor a könyv megjelent, nem értett belőle sok mindent, viszont megnyugtatta őt, ahogy olvastam, és ha mentünk valahol, és meglátott vagy meghallott valamit, amit a versben is megjegyzett, máris mondta azt a részt, azt a sort kívülről. És szépen lassan, ahogy telt az idő, értelmet nyertek a még meg nem értett szavak és versszakok.

A könyvnek a hanganyagába bele lehet hallgatni a www.mezike.hu oldalon. Az óvodában és az iskolában szeretik a tanárok és az óvónénik is használni, hiszen a gyerekek nagy csodálkozással hallgatják a csendet, mert a csendnek hangja van… ;)

Köszönöm az interjút!